Épületfizika
|
A rézlemez, mint fém anyagú szerkezet hőszigetelő képességgel nem bír, a párát pedig anyagán keresztül egyáltalán nem engedi át. A fedés aljzatával kapcsolatosan már kitértünk rá, hogy a fémlemez fedéseknél általában kívánatos a jól szellőző alap. A szerkezet működéséhez megfelelő a deszkázaton és elválasztó rétegen, valamint a korcokon keresztül zajló páramozgás, légcsere, abban az esetben, ha fűtetlen, hőszigeteletlen helyiségek elhatárolására szolgál. Ha a rézlemezzel fedett térben, különböző rendeltetésű, fűtött épületrészek vannak, a hőtechnikai előírásoknak megfelelő határolószerkezetet kell képezni a fémlemezfedésből. A tető hőszigetelése változatos formában, a szokásos módon szarufák között, alatt elhelyezett különféle hőszigetelő anyagokkal, vagy a speciálisan fémlemezfedéshez kínált, a fedés aljzatát is alkotó hőszigetelő panelekkel oldható meg. Nehezebb feladatot jelent a páradiffúzió kezelése. |
 |
|
A hőmérséklet-különbség, és páranyomás-különbség hatására, a fűtött, tehát meleg, páradús levegőjű helyiségből a külső, hideg, abszolút értelemben páraszegény oldal felé megindul a nedvesség és hőmérséklet kiegyenlítődését célzó folyamat. Ebből következően a jól szellőző rétegrend kialakításának ökölszabálya, hogy kifelé haladva a páranyomásnak (a pára kifelé törekvésének) egyre kevésbé ellenálló rétegek kerüljenek egymásra, így a nedvesség utat találjon kifelé. Mivel a fémlemez fedés elméletileg nem engedi át a párát, és gyakorlatilag is csak kis mértékben, ráadásul a héjazat legkülső rétegeként kerül beépítésre, ezzel lezárja a fedés szerkezetét, megakadályozza a nedvesség kiáramlását, páralecsapódás alakul ki a tetőrétegek között. A bennmaradó nedvesség tönkreteheti a fedést, a tartószerkezetet, a hőszigetelést és a belső burkolatot is. |
 |
Mai ismereteink szerint alapvetően két lehetőség kínálkozik a probléma megoldására.
Az első, a kiszellőztetett réteg-felépítésű tető alkalmazása. Lényege, hogy a szerkezetbe beengedjük a párás levegőt, de biztosítjuk annak kijutását a rézlemez fedés alatt azzal, hogy szellőzőcsatornát képezünk a hőszigetelő réteg és a fedés között. A kiszellőztetett légrés a kürtőhatás elvén működik, ezért a be- és kiszellőző nyílások magasságkülönbsége határozza meg a szerkezet hatásos működését. Mivel ez a magasságkülönbség kisebb hajlású tetőknél (10° alatt) nem elégséges, a hagyományos értelemben, az eresznél be- és a gerincen kiszellőző formában nem alkalmazható. Lapos tetőknél (10 ° alatt) a szellőzést keresztirányban a szél hatását kiaknázva kell elkészíteni.
A másik megoldás a kiszellőztetés nélküli réteg-felépítésű tető készítése, melynek szerkezete sokkal egyszerűbb, így olcsóbb. A deszkaaljzat és a korcolás természetéből fakadóan, bizonyos mértékű páradiffúziót lehetővé tesz, tetőtér-beépítés nélküli épületekben ez a képesség elégséges lehet a minimális mennyiségű pára távozásához a szerkezetből. Tetőtér beépítés esetén a héjazatot attól kell megvédeni, hogy a helyiség rendeltetéséből adódó fokozott páranyomás nagy mennyiségű nedvességet préseljen bele. Ezt pedig a belső felület párazárásával, párazáró fólia szakszerű beépítésével lehet megoldani.
|
Apollo Business Centre, Bratislava, Szlovákia |
Via Sotto Muscino lakóépület, Castel, Svájc |
A kétféle rendszerű tető egyaránt megbízható megoldást adhat, de csak abban az esetben, ha körültekintő tervezés, az adott feladat pontos mérlegelése után, a legmegfelelőbb megoldást választjuk.
Mindkét formának vannak előnyei és hátrányai, az adott tető tulajdonságainak megfelelően kell eldönteni, melyik az igazán kedvező.
|
Kiszellőztetett rendszereknél általában gondot jelent a hőszigetelő rétegek elmozdulása, ugyanis az így kialakult réseken a pára szinte fékeződés nélkül nagy sebességgel kerülhet a szellőzőcsatornába, ami ezt nem képes elvezetni. Emiatt a kivitelezés folyamán különös gondot kell fordítani a hőszigetelés készítésére, a kasírozóréteg légmentes illesztésére. Kiszellőztetett szerkezet esetén igen fontos a ki- és beszellőző nyílások mérete és elhelyezkedése. Problémát okozhat a nyílások eltömődése, tervezési szempontból pedig az, hogy egyes bonyolult tetőformák esetén nehéz biztosítani a megfelelő szellőzési keresztmetszeteket, a szellőzőcsatornák változatos alakúak lehetnek, működésük ezáltal nem megfelelő. Bonyolultabb, összetett tetők esetén nehezen áttekinthetővé válik a szellőzés rendszere, ami szinte biztosan hibák forrása.
Kiszellőztetés nélkül jóval egyszerűbb szerkezetű (olcsóbb) és működésű tető készíthető. Viszont gondot okoz, hogy a párazáró rétegnek a beépítés után nem szabad megsérülnie, mert a legkisebb sérülés is hatalmas mennyiségű nedvességet enged a tetőszerkezetbe és ez a tönkremenetelhez vezet. Mivel a párazárnak a belső felületen kell elhelyezkednie, könnyen válhat hibaforrássá. Ennek oka legtöbbször a bentlakók tájékozatlansága, esetleg a helytelen kivitelezés. A párazáró réteg hőszigetelés és a belső burkolat közé helyezése meglehetősen jó megoldást nyújt, de párazáró rétegként alkalmazható fém profillemez is, fóliával párosítva, mely kevésbé sérülékeny. |
|
Összefoglalásként javasolható, hogy egyszerű, kevés felépítménnyel megtört tetők esetén alkalmazzuk inkább a kiszellőztetett szerkezetet (inkább nagyobb hajlásszög esetén), bonyolult formák esetén pedig a szellőzés nélküli megoldást részesítsük előnyben.
A kétféle típus kombinálható is: egyes tetőrészeket kiszellőztetve, másokat kiszellőztetés nélkül készíthetünk, ebben az esetben viszont meg kell oldani a különböző működésű részek légmentes elhatárolását.
|
De Young Múzeum, San Francisco, USA |
Apollo Business Centre, Bratislava, Szlovákia |
Tallin Múzeum, Tallin, Észtország |
