Állókorcos fedés

 

 

Az állókorcos fedés lemezsávokból áll, amelyek az ereszvonalra merőlegesen (tehát az esésvonallal párhuzamosan) helyezkednek el, és egymáshoz kettős állókorcokkal kapcsolódnak. Ez 6-7%-os tetőhajlásszög felett alkalmazható. Állókorcos fedés

 

Korckötés Korckötés

 

 
 

Rögzítéséhez általában ún. rögzítőnyelveket (más néven férceket) használnak, ezeket rézszöggel erősítik az aljzathoz két szomszédos lemezsáv érintkezésénél. A lemezsávok összekorcolásakor a férceket a lemezekkel együtt hajlítják, ezáltal rögzítik azokat, de ez indirekt volta miatt mégsem eredményez merev kapcsolatot. A lemezsávok fektetésekor arra is ügyelni kell, hogy maradjon közöttük néhány mm távolság a keresztirányú hőmozgás felvételére. Kifejezetten a rézlemez fedésre jellemző a csúszó rögzítőnyelvek alkalmazása, amelyek két elmozdulni képes részből állnak, ezzel még nagyobb mértékű elmozdulást tesznek lehetővé. Rézlemez rögzítése

 

Rézlemez rögzítés Rézlemez rögzítés

Vonal menti folyamatos rögzítéshez, szegélyezéshez rögzítőszegély, szalagférc alkalmazható, ezek teljes hosszban vagy folyamatosan kiosztva helyezkednek el, az aljzatra fixen rögzítve, a lemezeket pedig ezekre hajlítva, beakasztva kell rátenni. (A külföldi gyakorlatban a rögzítőnyelvek kiosztását a tetőrészre ható szélteherből levezetve határozzák meg, az épület magasságától és a tetőhajlásszögtől függően. A korábbi magyar szabványok értelmében a rögzítések kiosztása nálunk jóval egyszerűbb szabályt követ, 330 mm-enként kell szerelni a rögzítőnyelveket.)