Állókorcos fedés
| Az állókorcos fedés lemezsávokból áll, amelyek az ereszvonalra merőlegesen (tehát az esésvonallal párhuzamosan) helyezkednek el, és egymáshoz kettős állókorcokkal kapcsolódnak. Ez 6-7%-os tetőhajlásszög felett alkalmazható. |  |
 |
 |
| Rögzítéséhez általában ún. rögzítőnyelveket (más néven férceket) használnak, ezeket rézszöggel erősítik az aljzathoz két szomszédos lemezsáv érintkezésénél. A lemezsávok összekorcolásakor a férceket a lemezekkel együtt hajlítják, ezáltal rögzítik azokat, de ez indirekt volta miatt mégsem eredményez merev kapcsolatot. A lemezsávok fektetésekor arra is ügyelni kell, hogy maradjon közöttük néhány mm távolság a keresztirányú hőmozgás felvételére. Kifejezetten a rézlemez fedésre jellemző a csúszó rögzítőnyelvek alkalmazása, amelyek két elmozdulni képes részből állnak, ezzel még nagyobb mértékű elmozdulást tesznek lehetővé. |  |
 |
 |
Vonal menti folyamatos rögzítéshez, szegélyezéshez rögzítőszegély, szalagférc alkalmazható, ezek teljes hosszban vagy folyamatosan kiosztva helyezkednek el, az aljzatra fixen rögzítve, a lemezeket pedig ezekre hajlítva, beakasztva kell rátenni. (A külföldi gyakorlatban a rögzítőnyelvek kiosztását a tetőrészre ható szélteherből levezetve határozzák meg, az épület magasságától és a tetőhajlásszögtől függően. A korábbi magyar szabványok értelmében a rögzítések kiosztása nálunk jóval egyszerűbb szabályt követ, 330 mm-enként kell szerelni a rögzítőnyelveket.)
